Velencei konyhaművészet

Velence egyike a világ azon kevés városának, amelyre jogosan ráillik, hogy páratlan. Dacolva a leküzdhetetlennek tűnő nehézségekkel, a szó szerint ingoványos talajjal, amelyre épült, az Adria árapályhullámaival, a várost nem is oly ritkán elöntő áradásokkal, Velence ma is él. A középkorban, az egymást követő dózsék uralma alatt, hatalma Konstantinápolyig (ma Isztambul) ért, a felhalmozott gazdagság pedig páratlan műalkotásokban öltött testet.

A konyhaművészet a népi hagyomány és kultúra szerves részét képezi, hűen tükrözve népe múltját és jellemét. Különösen igaz ez Velencére, ahol az eredeti és ízletes helyi gasztronómia egy nagy nemzetéről mesél, a változatos fogások pedig, amelyekben az ellentétes ízek, az édes és a sós harmonikusan kiegészítik egymást, a tengeri kereskedelem folytán Velencében találkozó különböző kultúrák, a Kelet és a Nyugat, Észak és Dél keveredését juttatják eszünkbe.

A fűszerek a Kelet hatását tükrözik, a vadhús, a szárnyasok és a zöldségek használata pedig a Nyugatét. Bár a receptgyűjteményekben viszonylag kevés halételt találunk, talán azért, mert a velencei konyha a halat túlságosan egyszerűnek és póriasnak találja. Mivel a hal a tenger közelsége folytán az egyszerűbb emberek eledele volt, korabeli dokumentumokból tudjuk, hogy igen sokféle – pisztrángból, rombuszhalból, nyelvhalból és aranykeszegből – készített halétel létezett. A legrafináltabb és a legkedveltebb ételek azonban szárnyasokból készültek. Jellegzetes a risotto is, amely Velencében hígabb, mint a félsziget más területén.

Ajánlataink

  • Minőségi olasz alapanyagokból készűlt olasz ínyenc tésztafélék.

    teszta

    Ismerje meg az eredeti ízeket, Simon Zoltán mesterszakács ajánlásával: Pasta della Casa, házi készítésű olasz tészták a teljes étlapunkon!  

  • Hírek

  • Átverés az 1000 dolláros pizza

    A mai Bors magazinban jelent meg az alábbi cikk Simon Zoltán pizzamesterünkkel.

    Részletek
  • Visszaugrás a navigációra